A harmadik itt töltött napunkat metrózással
kezdtük, ugyanis a Vámház körúti Vásárcsarnok felé tartottunk. Itt találkoztunk
a fogadó diákcsapattal, valamint Bende Gyöngyi tanárnővel és Latabár Endre
tanárúrral, aki ismét rengeteg érdekes információt osztott meg velünk a Vásárcsarnokról.
A
Nagycsarnok, hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok Budapest legnagyobb
vásárcsarnoka. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a
Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is
magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere – a két városrész, a
Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya
is volt, és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Pecz Samu
építész műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben. A magyarországi
historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk
neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes
épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10000 négyzetméter. Óriási
acél tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők
folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben elnyerte az
építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését. Itt eltöltöttünk
szinte fél órát, ami igen rövid időnek bizonyult, hiszen számtalan magyar
különlegességet árusítottak itt (hús, zöldség, gyümölcs, hagyományos viselet,
szuvenir).
Nagyon
tetszett nekünk ez a kis séta, amely során beszerezhettünk az otthoniak számára
az ajándékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése