2018. május 23., szerda

2. nap - Széchényi Könyvtár



A mai napon alkalmunk volt elmenni az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol sok hasznos információval és élményekkel gazdagodtunk. Megtudtuk, hogy alapítója gróf Széchényi Ferenc, aki a 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket országszerte és külföldön nagy anyagi áldozatvállalással kutatta fel, és gyűjteménnyé egyesítette, majd közhasználatra bocsátotta. Az alapító okmányt 1802. november 26-án írta alá a király. A magyar társadalom részéről hamarosan megindult az adományozás, aminek következtében a dokumentumok száma megtöbbszöröződött. A könyvtár egysége mára elérte a 10-12 millió egységet.


Új információ volt számunkra az is, hogy a mai épület területén két darab belső udvar is volt, ahogy az is, hogy az épületben lakott Horthy Miklós és családja, többek között a jelenlegi olvasóterem helyén. Megtudtuk, hogy az épület hét szintes, de van két torony, amelyek tizenkét szintből áll. A második világháború idején az épület nagyrésze elpusztult, viszont a gyönyörű márványlépcsők és az oldalsó szobrok az eredetiek.

Mikor beléptünk az épületbe két csapatra osztottak minket, mert sokan voltunk. Az egyik csoporttal először a könyvtár történelmét ismertették, s csak azután vezették körbe őket, míg a másik csoporttal fordított sorrendben foglalkoztak. Annyira tetszett nekünk a telelift, amelyekkel a könyveket szállítják, hogy még egy telefont is belehelyeztünk, ami levideózta a különleges szerkezet útját. 

Egy másik érdekes dolog, amit megtudtunk az, hogy nemcsak dokumentumokat, hanem szórólapokat, folyóiratokat és többek között még borcimkéket is gyűjtenek. Minden olyan magyarországi nyomtatványból, ami meghaladja az 50 darabot, a könyvtárnak kell adományozni hatot. Ez az ország területén kötelező, viszont külföldről is minden egyes hungarikának minősülő dokumentumot megpróbálnak beszerezni. Ezért volt lehetséges az, hogy mikor az idegenvezetés után egy tanárnő rákérdezett, az online adatbázist megtekintve, rájöttünk, hogy még az Enyedi Sion, a Nagyenyedi Református Egyházközség az 1990-es évek elején megjelent gyülekezeti lapjának példányai is megvannak a raktárban.     
Nekünk nagyon tetszett az az egy óra, amit ott tölthettünk, és reméljük, hogy még máskor is adódik lehetőségünk az Országos Széchényi Könyvtárban járni és olvasni.



x

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése