5. nap (hazaút)

Reggel miután mindenki felébredt és megreggelizett, fél kilenc körül elindultunk haza.  Az út hosszú és fárasztó volt, ennek ellenére mindenki jól érezte magát. Legtöbben alvással töltötték az út zömét, egyesek energiájukat vezették le azáltal, hogy vicceket meséltek, annak érdekében, hogy az út a nem alvók számára is érdekesen teljen. 7-8 óra utazás után szerencsésen Enyedre érkeztünk.

Másnap mindenki nagyon fáradtan, de jókedvűen iskolába ment és mesélt társainak a csodálatos hétvégéről.

x

4. nap - A bugaci puszta

Bugac az Alföldön, a Duna és Tisza között, a kiskunsági homokhátságon, a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekszik, Bács-Kiskun megye középső-keleti részén, a megyeszékhelytől, Kecskeméttől mintegy 40 km-re.

A település neve először 1391-ben jelent meg oklevélben, a név eredete alapján feltehetőleg a tatárjárás után ide települt kunok alapították. Helyén – amint ezt egy 2010-ben megindított feltárás kimutatta – egy több négyzetkilométeres kiterjedésű, kőházakból álló, virágzó település állt az Árpád-korban, melynek középpontjában egy bazilika és egy monostor állt. Ez utóbbiak romjai között különösen jelentős leleteket tártak fel, köztük egy 1180 és 1190 közötti keletkezésűnek datált ereklyetartóval, amely eredetileg talán Szent Péter ereklyéjét őrizhette; értéke ez esetben szinte felbecsülhetetlen lehetett. A 16. századtól kezdve (amikortól biztosan be lehet azonosítani Bugac helyét) egészen 1950-ig Kecskemét város határához tartozott.

1910-ben jelölték ki ezt a helyet faluhelynek, Monostorfalva néven.
1950. január 1-jén vált önálló településsé, Kecskeméttől elszakadva. 1989-ben pedig már Bugactól szakadt el Bugacpusztaháza.
Petőfi Sándor szülőházának meglátogatása után elutaztunk a bugaci pusztára. Betekintést nyertünk a kiskunsági parasztok életkörülményébe. Nagyon finom gulyással és palacsintával vártak bennünket egy hangulatos kis nádfedeles tetejű csárdában. Ebéd után körbenézhettünk a pusztán. Lóvontatású kocsikat láthattunk, a gyepeken meg állatok, marhák, lovak és juhok legeltek. Megfigyelhettünk régi pásztorépítményeket (karámok, parasztkunyhó, sütőkemence) és gémeskutakat. Az tetszett a legjobban, hogy gyönyörködtünk a gémeskut víztükrében.

A fárrasztó és hosszú nap után visszautaztunk Budapestre. Az iskolában megírtuk a blog utolsó beszámolóit hatalmas pizzák mellett. Nagyon jó volt együtt átnézni a teljes blog anyagát és visszaemlékezni a Budapesten eltőltött napokon. Szép volt minden nap. Minden nap tanultunk valami szépet és hasznosat. Mindezek mellett nagyon jó hangulat volt a teljes kiránduláson. Köszönet Mindenkinek!!!

4. nap - Kiskőrös

A soltvadkerti fagyizás után utunk Kiskőrös felé irányult. A buszon mindenki álomba merült, majd Petőfi szülőhelyén találtuk magunkat. A szülőház mellett álló emlékmúzeum udvarán megtekintettük Petőfi mellszobrát, amely előtt Endre tanár úr egy keveset mesélt nekünk, majd közös fotót lőtt nekünk Szivárvány és Laura. Páran közülünk megtekintették a sétálóudvaron a 13 aradi vértanú emlékfalát.

A XVIII. század utolsó harmadában épült emlékház már az 1880-as években zarándokhellyé vált. Az utcai szobában - mely szinte változatlanul maradt az idők folyamán - a család egykori bútorai, a szabadkéményes konyhában pedig korabeli főzőedények találhatók.

Petőfi szülőháza 1780 körül épült, a legrégebbi leírás szerint zsellér állományú ház udvarral, 130 négyszögöl területtel, házszáma 9. 1821-24-ig Makovinyi Márton borbélymester tulajdona a háromosztatú, középpadkás, vert falú, nádfedeles népi műemlék, amit Petrovics István a fent jelzett időben bérelt. 1859-ben Makovinyi Klára örökölte, 1863-ban csereszerződéssel került Martinovits Pál kötélfonó mester és felesége, Varga Terézia tulajdonába. 1861-ben Ivánka Imre kezdeményezésére a házat megjelölték a ma is olvasható márványtáblával. "Itt született Petőfi 1822. december 31."

A szülőház mellett álló kétszintes emlékmúzeumban Petőfi életútját bemutató állandó kiállítást és évente több rangos tárlatot láthatnak az ide érkezők.

Az itt töltött idő elteltével elindultunk a Bugaci pusztán található vendéglő fele, ahova már kiéhezve vágyakoztunk.

x

4. nap - Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium csapata a negyedik napon meglátogatta az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjteményt, amely számunkra egy nagy élmény volt.

Nagykőrös Budapesttől körülbelül 80 kilométerre délkeletre, Cegléd és Kecskemét között félúton fekszik. Az Alföldön, a Duna–Tisza közi homokhátságon terül el.   Az 1848-as forradalom után élte Nagykőrös a virágkorát, mikor is több akadémikus is a gimnáziumban tanított, köztük  Arany János is. 

 A város neve az ott található kőrisfától származtatható.  Nagykőrös sajátos mezővárosi arculatát a műemlékek, műemlék jellegű és városképileg jelentős épületek adják, amelyek a város több évszázados múltját tükrözik. A város nevezetes személyisége Arany János, akiről több intézményt is elneveztek. Nagykőrösön nevét viseli az Arany János Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, és a városban működik az irodalmi, tudományos és művészi tevékenységgel foglalkozó Arany János Társaság.

1851 őszén a nagykőrösi egyháztanács meghívta Aranyt a gimnázium magyar irodalmi tanszékére. Családostól átköltözött Nagykőrösre, s kilenc éven át tanított a magyar mellett latint és görögöt. A forradalom után élte Nagykőrös a virágkorát, mikor is több akadémikus is a gimnáziumban tanított, köztük Arany János.

A múzeum udvarán található szobrok azokat a kiskőrösi tanárokat ábrázolják, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak.  Nagyon sajnáljuk, hogy nem látogathattuk meg a múzeumot, mert felújítás alatt van, reméljük legközelebb.

4. nap

A negyedik nap reggele ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. Utazás előtt finomat reggeliztünk és elindultunk Nagykőrösre. Az eseménydús tegnapi nap után nagyon örvendtünk a hosszú autóbuszos utazásnak, mivel kialudhattuk magunkat. Egy óra után megérkeztünk az Arany János Múzeumhoz, ami sajnos felújítás alatt van, ezért csak az udvarra tudtunk bemenni, ahol annak a hét nagykőrösi tanárnak a szoborcsoportját láthattuk, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Emlékül itt egy csoportképet készítettünk.

A fénykép készítése után elindultunk Kecskemétre.  Az első állomásunk Kecskeméten a Szentháromság szobor megtekintésére adott lehetőséget. Elsétáltunk a Cifrapalotához, de útközben megtekinthettük a Városházát és a Kecskeméti Református Kollégiumot. A legjobban a Cifrapalota tetszett, mivel tulipános mintázata miatt kitűnt a többi épület közül.  

A tanárok egy kis meglepetéssel készültek, ami az volt, hogy megkóstolhattuk a híres soltvadkerti fagyit. A fagyizás után elindultunk Kiskőrösre, majd a bugaci pusztára, ahol nagyon finom ebéddel vártak. Miután megebédeltünk, kaptunk egy óra szabadidőt, ami alatt körbepillantottunk a pusztán.

A szabadidő lejárta után visszatértünk Budapestre az iskolába, ahol befejeztük az utolsó nap blogírását is.

3. nap - A Fiumiei úti sírkert.

   Az öntöde meglátogatása után elmentünk autóbusszal a Fiumiei úti sírkerthez. Latabár Endre tanárúrtól az utazás alatt sok érdekes újdonságot tudtunk meg a sírkert múltjáról és történetéről. Mikor megérkeztünk átsétáltunk a fákkal szegélyezett főúton és megtudtuk, hogy a sírkertben emlékművek vannak felállítva az 1848 illetve I. és II. Világháborúban elhunyt hősök tiszteletére.

   A magyar hőseink mellett költők, írók, bankárok, ügyvédek, doktorok és nemes családok sarjainak sírjai is megtalálhatóak. Érdekességként elmesélte, hogy Andre Gunder Frank híres szakács, megváltoztatta a magyar gasztrónomiát. A tanár úr elvitt a Batthyányi Lajos síremlékéhez is, aki tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét (Batthyány-kormány). Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben Batthyány kiváló teljesítményt nyújtva kortársai fölé magasodott: az 1848 márciusában hatalomra került kormányzatok közül az övé maradt a legtovább (több mint fél évig) hivatalában.

    Batthyányt a vádpontok igazolására tíz alkalommal hallgatták ki február 12. és március 26. között. Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására kötél általi halálos ítéletre változtatta, de úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmébe ajánlotta. A császár, Haynau október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy parányi tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sérüléseket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték.

3. nap - Ganz Ábrahám Öntödei Múzeum

  Kirándulásunk harmadik napján ellátogattunk a Ganz Ábrahám Öntödei Múzeumba. Miután megcsodáltuk a Citadellát és a budai várat, a Petrikes diákok társaságában megérkeztünk a II. Kerületi múzeumba.

   Az Öntödei Múzeum – 1969-es alapítása óta – a Ganz Ábrahám által 1845-ben alapított Ganz-gyár egykori öntödéjében működik. Az 1858–62 között épült csarnokban Közép-Európa első és hosszú időn át egyetlen kéregkerék-öntödéje működött, de vasúti kereszteződési elemeket és gabonaipari őrlőhengereket is gyártottak. Az üzemi termelés 1964-ben állt le. Bezárása után Kiszely Gyula technikatörténész kezdeményezésére és irányításával ipari műemlékké nyilvánították, és a szükséges helyreállítás után 1969. május 20-án nyitották meg. Ekkor az intézmény fenntartója a diósgyőri Lenin Kohászati Művek volt, majd 1994-ben lett az Országos Műszaki Múzeum, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fiókintézménye. Az épületet 1992-ben felújították.

    Megcsodáltuk Ganz Ábrahám  életének emlékeit és a fémöntészet hazai kellékeit. Érdekes volt betekintést nyerni egy vasöntöde titkaiba, látni a kiállított tárgyakat, mint például: az öntöttvas kályhákat, a hihetetlen precizitással kidolgozott harangokat és domborműveket, valamint a forradalmi újításnak számító vonatkereket. Gábor Áron rézágyújának másolata is várt ránk, ez lévén az egyik példány a két másolat közül, az eredetit Csíkszeredában őrzik.

   Lábaink  megfáradtak  a kimerítő túrától, viszont még hátra volt a Fiumei úti temetőkert meglátogatása is. Rengeteg élménnyel gazdagodva nézünk elébe a holnapi napnak.

3. nap - Sziklatemplom

A Vásártér megtekintése után elsétáltunk a Gellért-hegyi Sziklatemplomhoz. Egy festői táj tárult elénk, így mindenki fényképeket készített. Amint beléptünk a templom belsejébe, páronként kaptunk egy-egy fülhallgatót, amiben a templom történetét és érdekességeit hallgathattuk, miközben körbejártuk e barlang templomot.

 A Sziklatemplom két részből áll: a felső, ősi barlangból (Szent Iván-barlang, majd utóbb Lourdes-i Barlang) és egy alsó, a hegy belsejében elhelyezkedő, mesterségesen kialakított sziklaüreg rendszerből. 1924-ben vetődött fel a sziklatemplom építésének gondolata, amikor egy magyar zarándokcsoport Lourdes-ban járt. Megalakult a „Kisegítő Kápolna Egyesület” és a „Szent Gellérthegyi Sziklatemplom (Lourdesi-Barlang) Bizottság”, hogy kegyhelyet állítson Budapesten. Később azonban a barlang természetes üregét, a hegy belsejében robbantásokkal kialakított mesterséges barlangrésszel bővítették ki. Besnyő Jenő Gyula több társával Lengyelországban magára öltötte a pálosok fehér ruháját, és várta a visszatérést Magyarországra. A pálos rend generálisának kérésére Serédi Jusztinián esztergomi érsek, mint területileg illetékes főpásztor, engedélyezte a pálosok letelepedését a számukra épített Sziklakolostorban. 1950-ben a kommunista rendszer eltörölte a szerzetesrendeket Magyarországon. 1951 húsvéthétfőjén az Államvédelmi Hatóság betört a sziklatemplomba, és begyűjtötte a pálosokat. A szerzeteseket egyetlen éjszaka alatt teherautókra rakták és elszállították. Voltak, akiket kivégeztek, a többieket pedig koncepciós vádak alapján börtönbüntetésre ítéltek. A sziklatemplom elpusztult. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állított kivilágított fakeresztet 1951-ben ledöntötték.

Mindenki számára rendkívül szórakoztató volt az audiovezetés, ugyanis többször is meghallgathattuk a számunkra érdekesebb információkat. Különleges ez a hely elhelyezkedése miatt, ezért megérte meglátogatni.

3. nap - Vásárcsarnok

     A harmadik itt töltött napunkat metrózással kezdtük, ugyanis a Vámház körúti Vásárcsarnok felé tartottunk. Itt találkoztunk a fogadó diákcsapattal, valamint Bende Gyöngyi tanárnővel és Latabár Endre tanárúrral, aki ismét rengeteg érdekes információt osztott meg velünk a Vásárcsarnokról.

   A Nagycsarnok, hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok Budapest legnagyobb vásárcsarnoka. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere – a két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt, és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Pecz Samu építész műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben. A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10000 négyzetméter. Óriási acél tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését. Itt eltöltöttünk szinte fél órát, ami igen rövid időnek bizonyult, hiszen számtalan magyar különlegességet árusítottak itt (hús, zöldség, gyümölcs, hagyományos viselet, szuvenir).

   Nagyon tetszett nekünk ez a kis séta, amely során beszerezhettünk az otthoniak számára az ajándékot.

3. nap

Harmadik reggel álmosan ébredtünk, egy hosszú éjszaka után (blogírás, éneklés, csocsózás). Jó étvággyal megreggeliztünk, aztán elindultunk. Lehetőségünk volt metróval utazni, ami egy fantasztikus élmény volt számunkra.

 A Nagy Vásárcsarnokban kezdtük a napot, amely a magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása, ahol szuveníreket vásárolhattunk a családtagjainknak.

Átsétáltunk a Szabadság-hídon, ahonnan a Duna-part mesés panorámájában gyönyörködtünk. Elértünk a Gellért-hegy lábához, meghallgattunk a Gellért Hotel és Gyógyfürdő történetét, majd a Sziklatemplomot látogattuk meg. Itt audiovezetésben volt részünk, ami nagyon érdekes volt. A Sziklatemplom látogatása után megmásztuk a Gellért hegyet és megérkeztünk a Citadella-kilátóhoz. Nagyon szép kilátásban volt részünk, ahol sok képet készítettünk.

A következő állomás a Budai Vár volt, ahol megismertük a Mátyás templom, illetve a Szentháromság-szobor történetét.

A Ganz Öntödei Múzeumban megtekintettük többek között Gábor Áron egyik rézágyúját. Utolsó állomásunk a Fiumei úti sírkert volt, ahol fontos magyar személyek sírhelyei találhatóak.

 Útközben Latabár Endre tanár úr, az idegenvezetőnk érdekes történeteket mesélt, szinte minden épület történetét ismerte. A fárasztó program után megírtuk a blogot, tudva azt, hogy vacsora után táncházba fogunk menni a Fonóba.

2. nap - A Pilvax kávéház és a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum

         Az országos Széchenyi könyvtár meglátogatását követte a Pilvax kávéháznak a megtekintése. A Pilvax kávéház és étterem történelmi nevezetességű vendéglátóhely Budapest V. kerületében a Belvárosban. A kávéház a reformkor vége felé a radikális értelmiség és különösen a fiatalok törzshelyévé vált. Itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevű asztaltársaság, amelynek tagjai között volt Petőfi Sándor is. 1848 márciusában Petőfi és társai itt beszélték meg a forradalom követeléseit és itt került sor a 12 pont megszövegezésére, amelyet az utolsó rendi országgyűlésen a Függetlenségi Párt szorgalmazott. A kávéházat 1848. március 15-e és 1848 augusztusa között Forradalmi Csarnoknak nevezték, majd később visszakapja a Pilvax nevet.  Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozatává vált, ám az 1920-as években nem messze, a mai helyén nyílt meg a Pilvax Kávéház, ahol 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi Társaság tagjai.

             A költő és társai kávézás közben alkották meg remekműveiket, ebben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai is példájukat követik. Kávézgatás közben (Nagyenyed-Royal Caffe) szép sikereket értek el: az eddig fel nem fedezett matek képlet, a szalagavató forgatókönyve, valamint az online történelmi vetélkedő elődöntőbe jutása.

          

          Mivel kirándulásunk témája az 1848-49-es forradalom, meglátogattuk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumot is, ahol koszorút helyeztünk a költő szobránál. Ez alkalommal Csegezi Katalin XI.A osztályos diáklány elszavalta Petőfi Sándor A márciusi ífjak című alkotását.

Szolgaságunk idejében

Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

2. nap - A diákelőadás

Kirándulásunk második napján sor került iskolánk Fordított Patkó elnevezésű színjátszó csoportjának előadására, ami Arany János A nagyidai cigányok című hőskölteménye feldolgozásának egy részlete volt. A Demeter Ferenc kolozsvári színész és Fodor Katalin magyar tanárnő rendezte darabot ezen alkalommal zömmel új színészek keltették életre, a cserekirándulásra érkezett XI.-es kollégiumi diákok.

Az akarat és lelkesedés újonnan minőségi előadást eredményezett. A helyszínből adódó nehézségek ellenére diákjaink állták a sarat, bebizonyították, hogy mindig, minden körülmények között képesek remekül teljesíteni.

A Fordított Patkó előadását a helyi televízió stábja is rögzítette. Erről az esetről csak nekünk, csak most a főszereplő, a Csórit alakító Bakk Szabolcs Róbert nyilatkozott: "Nagy meglepetés volt számunkra a színpad hiánya. Szerencsére jól sikerült az improvizáció, szerintem remekül megoldottuk. Úgy vettem észre, hogy a Petrikes diákok is élvezték az előadást. Remélem, hogy még lesz alkalmunk Budapesten fellépni."

x