2018. május 23., szerda

2. nap - A Pilvax kávéház és a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum



         Az országos Széchenyi könyvtár meglátogatását követte a Pilvax kávéháznak a megtekintése. A Pilvax kávéház és étterem történelmi nevezetességű vendéglátóhely Budapest V. kerületében a Belvárosban. A kávéház a reformkor vége felé a radikális értelmiség és különösen a fiatalok törzshelyévé vált. Itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevű asztaltársaság, amelynek tagjai között volt Petőfi Sándor is. 1848 márciusában Petőfi és társai itt beszélték meg a forradalom követeléseit és itt került sor a 12 pont megszövegezésére, amelyet az utolsó rendi országgyűlésen a Függetlenségi Párt szorgalmazott. A kávéházat 1848. március 15-e és 1848 augusztusa között Forradalmi Csarnoknak nevezték, majd később visszakapja a Pilvax nevet.  Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozatává vált, ám az 1920-as években nem messze, a mai helyén nyílt meg a Pilvax Kávéház, ahol 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi Társaság tagjai.



             A költő és társai kávézás közben alkották meg remekműveiket, ebben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai is példájukat követik. Kávézgatás közben (Nagyenyed-Royal Caffe) szép sikereket értek el: az eddig fel nem fedezett matek képlet, a szalagavató forgatókönyve, valamint az online történelmi vetélkedő elődöntőbe jutása.
          
          Mivel kirándulásunk témája az 1848-49-es forradalom, meglátogattuk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumot is, ahol koszorút helyeztünk a költő szobránál. Ez alkalommal Csegezi Katalin XI.A osztályos diáklány elszavalta Petőfi Sándor A márciusi ífjak című alkotását.

Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése